Valahol Canary Wharf meg a Jubilee park környékén hagytam abba a sztorit, na következő napra városnézés volt betervezve, de kiderült, hogy bank holiday van, azaz kb semmi sincs nyitva, meg nem voltam túl jó állapotban, inkább csak bújtam Pasihoz. Bevásárolni (meg sörözni) azért elmentünk, és el kell hogy mondjam, egészen meglepő dolgok és árak vannak itt, 40 pennyért például jó minőségű, PARADICSOMIZŰ ketchupot vehet az ember a Sainsbury's-ben (elég sokat járunk oda, mert tényleg jók a sajátmárkás termékeik is), de az egyfontos boltokban (Poundland, Poundworld és társai) egy font a 16 darabos oreo keksz (Pesten 4 darabos csomagocskát vettem 300-ért), meg a 200g-os nutella, vagy a 400g-os "kamutella". A tejet nem literben mérik, hanem pintben, 2 pintes (tehát durván 1,13 liter) whole milk, azaz teljes tej kerül 80-90 pennybe (attól függ, hol veszed), de van nagyobb kiszerelés, 4 és 6 pintes is, legszívesebben olyat vennék, csak a lakótársak telepakolják így is a frigót, nincs sok helyünk. A lakótársakról majd mindjárt mesélek, mert már nem csak az a problémám velük, hogy koszt hagynak és csinálnak, de erről később.
Kedden reggel felhívtam a Job Center-t, azaz a munkaügyi központot, hogy időpontot kérjek egy interjúhoz, ami ahhoz kell, hogy National Insurance Numbert kapjak, ami tulajdonképp TAJ és adószám egyben (az orvosi ellátáshoz kell majd NHS number is, de az más lapra tartozik, és egyelőre nem is foglalkozom vele). Egy nagyon kedves hölgy tett fel pár kérdést, majd miután megbeszéltük, hogy csütörtökön 11:30-ra menjek el az általa megadott címen lévő Job Center-be, figyelmeztetett, hogy az interjún mindenképp legyen nálam az útlevelem vagy a személyi igazolványom, illetve vigyek egy papírt a landlordtól (esetemben landladytől), ami azt igazolja, hogy én tényleg a telefonbeszélgetés során megadott címen lakom. A nap további részét pakolászással meg álláshirdetések nézegetésével töltöttem, de az interjúig nem akartam nagyon komolyan nekilátni.
Szerdán semmi különös nem történt, olvastam, meg elmentem kaját venni, illetve párnahuzatot az Argosban, ami egy egészen fura hely, úgy működik, hogy a weboldalon kiválasztod és megrendeled (félrerakatod) a terméket, aztán vagy átveszed a legközelebbi üzletükben, vagy kihozzák. Persze ha valami ott helyben, a katalógust nézegetve tetszik meg, akkor odaslattyogsz a kasszához, megmondod hogy ebből és ebből ennyi és ennyi darab kell neked, kifizeted, átveszed, csókolom.
Csütörtökön szépen felkeltem, összekaptam magam, csinosan felöltöztem, majd elbuszoztam a Job Center-be, ahol egy nagyon jófej, de elképesztő módon hadaró ügyintézőt fogtam ki, feltett pár nagyon alapvető kérdést, majd megkérdezte, van-e már munkám, mondtam, hogy még nincs, de van egy töris diplomám, na erre hosszasan értekezett a kiegyezésről, mert kiderült, hogy munka mellett törit tanul, szóval egyből volt közös téma. Ajánlott egy webcímet, aztán adott egy papírt, ami igazolja, hogy az NI number-em intézése folyamatban van. Végül elvitte és lefénymásolta az útlevelem, meg rávéste a papíromra, hogy töritanári melót keresek, aztán elköszönt, én meg megköszöntem a segítségét. Az útlevelemet pár perc múlva visszakaptam, úgyhogy nagyjából háromnegyed órás volt az egész procedúra várakozással, adatlapokkal, tokkal-vonóval. Magyarországon ez is másképp működik.
Az eső persze szakadt, hiába vittem napocskacsalogató napszemüveget, meg egy gonosz autós le is fröcskölt, úgy gondolta, poén belehajtani a zebrán, közvetlenül a járdaszegélynél lévő pocsolyába, térdig beterített a koszos vízzel, szitkozódtam egy sort, aztán inkább visszabuszoztam a lakáshoz és jól megölelgettem Pasit, meg megköszöntem neki, hogy ösztönzött és segített. Innentől már jóval izmosabb munkakeresés következett, egyelőre visszajelzés nélkül.
Pénteken találkoztunk N-nel, Pasi főnökével, azazhogy ők délelőtt elmentek intézkedni, illetve egymás fejét tágítani, aztán némi pihi után este elmentünk sörözni egy remek kis kocsmába, ahol az ember Guiness-ébe négylevelű lóherét rajzolnak. Jót beszélgettünk, szóba kerültek hosszútávú terveink is, meg még rengeteg minden, remek kis este volt (be is csíptem egy kicsit, mindig elfelejtem, hogy a fekete sörrel vigyázni kell, mert pont akkorát üt, amilyen finom).
Szombaton elmentünk bankszámlát nyitni Pasinak, meg kávéztunk egy jót a High Street North-on, de a városnézést a vacak időjárás miatt elnapoltuk vasárnapra, amikor is elmentünk első körben a Wembley stadionhoz, mert kellett némi e-liquid, meg mert megvettük az első bútorunkat (pici könyvespolc az Argos-ból), viszont szerszámunk nem volt hozzá, így legokosabb dolognak azt tartottuk, hogy ha már úgyis arrafelé járunk, nézzünk be a közeli IKEA-ba, na ott aztán vettünk Nagy Kék Szatyrot, szerszámkészletet, meg egy edényszettet, mert négy darab kiskanálon és egy Argos-os bögreszetten kívül egészen konkrétan semmink sem volt (azóta gyarapodott a készletünk kettő darab porcelántálkával). Meg is ebédeltünk, mert hát sajnos szendvicsen, joghurton és chips-en kívül másra egyelőre nincs lehetőségünk (én nem vagyok hajlandó ebben a koszfészekben főzni, Pasi meg azt nem akarja, hogy a lakótársak "kölcsönvegyék" az edényeinket). Vásárlás és kaja után elmetróztunk a Green Park-ig, gondoltuk megnézzük Bözsi néne viskóját (gy.k. a Buckingham palotát), láttunk szőrös sisakos gárdistákat, meg sok taxit és mégtöbb turistát. Innen elgyalogoltunk Westminsterig, na a park fáinak, vagy a jó ég tudja, minek köszönhetően olyan fuldoklórohamot kaptam, hogy szegény Pasira a frász jött. Mindegy, megcsodáltuk a parlamentet és a Big Bent, pózoltunk piros telefonfülkével, meg én később a Victoria line-nal (illetve igazából a táblával), mert már most annyira szeretnek engem a britek, hogy elneveztek rólam egy egész metróvonalat, csak azért nem Norewa line, mert ezt a nevemet még nem ismerik. De ami késik... Mindegy, a városnézés után hazamásztunk.
Hétfőn némi lustulás után elmentünk Stratford-ba, két rohadt nagy pláza is van ott, ittunk Starbucks kávét, vettünk pár apróságot a Sainsbury's-ben, meg a rend kedvéért benéztem a Lush-ba is <3
Kedden szétküldtem egy rakat önéletrajzot, két helyről még aznap visszahívtak, az egyik helyre végül be is mentem másnap interjúra, de a melót sajnos nem sikerült megcsípnem, persze nem keseredtem el, sőt. Találkoztunk Dével is, megittunk némi sört, meg jót dumáltunk, hiányzott a hülye feje, na.
Tegnap délután újabb telefont kaptam egy helyről, ahová beküldtem az önéletrajzomat, ma voltam interjún (jó korán keltem, mert elég messze van a hely, szerencsére délutános műszakra keresnek embert, meg igazából csak a google szerint másfél óra az út, valójában picivel kevesebb). Több mesélnivalóm egyelőre nincs, meg amúgy is Pasi mindjárt végez a melóval, úgyhogy legfőbb ideje, hogy főzzek egy jó kávét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése